Március 15. a szögedi kurgánon

A Bëlga Sámánja elevenedett meg tegnap a szegedi szent kurgánon, ahová a Független Városi Szövetség – Magyar Egyesület (FVSZ) március tizenötödikei megemlékezésre invitálta a közönséget. A lakótelep magyarságát Szeged főtáltosa mellett Dr. Papp Lajos szívsebész is megtisztelte jelenlétével.

A panelházak gyűrűjében, egy távközlési torony árnyékában kevés váratlanabb dolog képzelhető el, mint egy székelykapukkal és fafaragásokkal alaposan kidíszített domb. A vértói szánkódomb nagyjából öt éve lényegült át szent kurgánná a MIÉP-ből indult, majd az FVSZ élére álló Apró Juhász János, egykori önkormányzati képviselő kitartó munkájának köszönhetően. Sajnálatos tragédia, hogy Apró Juhász mégsem erről vált közismertté, hanem arról, hogy tíz éve, miután Temesváron hivatalos kiküldetésben fennhangon számon kérte Erdély hovatartozását, behányt az asztal alá.

Advertisement

Bálint Sándor néprajzkutató szerint a Vértó egyébként annak köszönheti hangzatos elnevezését, hogy ide folyt egy közeli vágóhíd szennyvize. Az 1970-es években aztán esővíztározót álmodtak belőle a DÉLÉP vállalat mérnökei, a kitermelt földből pedig szánkózódomb készült a panelházakban lakó gyermekek örömére. Később a területet borzalmasan elhanyagolták, majd 2009-es rendbe tételekor Apró Juhász János felismerte a hely szakralitását. Rájött, hogy a terület ősi szent kurgán, mely szó egyébként a sztyeppei népek halomsírjait jelöli, amiket viszont ritkán hordanak össze billenős Zillel. A szegedi kurgán ebből a szempontból rendhagyó. A volt képviselő áldozatos munkájának köszönhetően a dombra került a világ első Székely Himnusz-emlékműve, a nyolc székely szék székelykapujai, a Magyar Életfa, a Magyar Oltár, valamint egy turul faragás. Sajnos a hálátlan telepieknek mindebből annyi jött le, hogy elbaszták a gyerekek szánkódombját, így a volt képviselő mindig meg szokta említeni, hogy munkájáért sohasem kap köszönetet.

A kurgánon tartott március tizenötödikei megemlékezés stílusosan táltos dobolással kezdődött. Az interkulturális élményt fokozta, hogy eközben a Ha én rózsa volnék dallaméra énekelték a „Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában" nemzeti imádságot, minderről a mellékelt videófelvételen kaphattok ízelítőt. Közben egy betonkarikában parázslott a szertűz, melyet később a résztvevők körülálltak. Szeged főtáltosa, Kocsis Melinda igazi háziasszonyként felügyelte a kurgánon körbejárva, hogy minden rendben van és mindenki jól érzi magát, majd körbefényképezte az ünnepséget.

Apró Juhász János köszöntő beszédében elmondta, hogy harminckét évvel ezelőtt nem más, mint Makovecz Imre bízta meg azzal, hogy több ezer év után ő állítsa fel a második magyar életfát a szögedi kurgánon. Ennek az utasításnak eleget tett, de az akkori hatalom természetesen ezt nem nézte jó szemmel, és egy méteres darabokra vágatta fel a kegytárgyat. Az azóta mégis megvalósult emlékhely bemutatása után jelezte, hogy nem akar pártpolitikával és egyéb haszontalan, hazaáruló csoportokkal foglalkozni, viszont örömét fejezte ki, hogy egyre gyarapodik az a mag, akiknek egykutya kötelességük lesz megőrizni, amit rájuk bíztak az egy öreg istenek. Áldás – zárta a beszédet, majd átadta a szót Papp Lajosnak.

Advertisement

A szívsebész professzor megáldotta azokat, akik 1848-1849-ben a harctereken küzdöttek a hazáért, majd minden asszonyt, aki gyermeket ad a hazának. Kitért arra, hogy '48 szabadságharc volt, de nem forradalom, hanem lázadás. Erre szakmájából hozott magyarázatot – ha idegen test támadja meg szervezetünket, arra a válasz a láz, a láz-adás. Forradalom pedig csak kétszer volt a magyar történelemben, 1818-ban és 1819-ben, ami a régi elpusztítása és az új megalkotása, ahogyan a mustból minőségileg új anyag, a bor keletkezik, ha megforr. Csak a hazánkat leigázó külső hatalmak vívtak forradalmakat, a magyarok mindig azért lázadtak, hogy őseik örökét védjék. Elmondta, hogy a Kárpát-medencét Istentől kaptuk, ezért nincs jogunk a jobb élet reményében külföldre menni, ahol egyébként is csak rabszolgák lehetünk. Megtudtuk azt is, hogy magzatháború zajlik, 1956 óta hétmillió magyar nem születhetett meg.

Advertisement

Bullás Mária verse után a szegedi főtáltos szólalt fel, aki elhozta Magyarország főtáltosának, Tokmak Karaulnak az üdvözletét is. Róla azt kell tudni, hogy Koppány egyenes ági leszármazottja, és öt éve betegség miatt telefonon áldotta meg a Székely Himnusz Emlékművét. A székely himnuszt végül közösen is elénekeltük.

Advertisement

A dögunalmas és elcsépelt önkormányzati és állami ünnepségek mellett igazán üde színfolt volt ez a megemlékezés, ami a közös dobolással és énekléssel, a tűz körülállásával és a kurgán kegytárgyainak felfedezésével aktivizálta is közönségét. A jelenlévők létszáma helyi mércével nézve egy kisebb sajtószabadság- vagy diáktüntetésnek is becsületére vált volna. Szerencsére sok család is kilátogatott, így biztosítottnak tűnik a nemzet megmaradása. Egyébként meg jó volt látni, hogy a magyarságérzésnek ez a túláradó megnyilvánulása – még ha kissé furcsa is és igen bátran lépkedi át kereszténység és a pogány rítusok közti határokat –, gyűlölködés nélkül tud működni. Legfeljebb a szánkóknak van útjában.

Advertisement

Share This Story